Szerettem volna függönyt vásárolni. Megtudtam - és ellenőriztem - hogy Magyarországon megszűnt a függöny gyártás is. Kitartó és következetes munkával, valamint a megfelelő döntések következményeképpen sikerült ezt is elérni...

Csak azért írom le, mert szinte bagóért kiárulták az országot és se pénz, se posztó, semmi nem maradt. Semmilyen komolyabb volumenű hazai tulajdonú gyártás nincs az országban, kivéve a nagyüzemi iratgyártást az Állami hivatalok részéről, amely egyben elvárás is. A kisebbek is töpörödnek, egyre többen kereskednek amivel és ahogy tudnak. Nincsenek érdemi tettek pl. az adórendszerünk végtelenül egyszerűvé tételére, mintha cél nem maga az adófizetés lenne, hanem az átláthatatlanság, a káosz. Mintha cél lenne, hogy legyenek kivételek, kiskapuk, hogy ne legyen egyszerű, logikus, korrekt, teljesíthető és átlátható minden, hogy a tisztesség ne csak egy szó legyen a többi között. Mintha a cél az lenne, hogy a napi cirkusszal, a napi problémák kezelésével ne gondolhassunk mindezek okaira, és végképp ne legyen se időnk, se kedvünk azok megoldására. Mintha tudatos cél lett volna a fekete és szürke gazdaság kialakítása, fenntartása - ameddig csak lehet. Hiszen az Urak az elmúlt két évtizedben milliárdokat elköltöttek (?…) tanácsadó cégek hatástanulmányozgatásaira, tanácsaira. Akik nyilván azt „tanácsolták”, hogy ha pl. az adórendszerünkkel, népnevelő brutális túladóztatással rontjuk, egyenesen lehetetlenné tesszük a vállalkozások tisztességes működését, csökkenne a fekete és szürke gazdaság. De ebben az esetben sem lenne elfogadható az adórendszerünk brutális ésszerűtlensége, bonyolultsága, átláthatatlansága, kiszámíthatatlansága és legfőképp a mértéke. Ezt inkább tömeg- és öngyilkossággal is felérő pszichológiai hadviselésnek nevezem a vállalkozók és az ország ellen - diktatórikus módszerekkel, mivel az előnye és a haszna is megkérdőjelezhető.
Nem vagyok szakértő, de csak egy példát mondok: sok-sok éve - a háborús évek duplán számítanak...- dolgoztam üzletkötőként is és jutalékot a forgalom után előre meghatározott százalék szerint kaptam. Nem agyon bonyolított számítgatások alapján, melynek kiszámítására még külön könyvelőt is el kellett volna tartanom. Én magam is össze tudtam adni az egyes számlák összegét és megszoroztam az adott százalékkal. Ha ilyen egyszerű lenne az „adórendszer”, még át is tudnám utalni az APEH-nek mondjuk havi 110.000-250.000 Ft-ig a jövedelem, mondjuk 10%-át. (Alatta 0, fölötte magasabb adósávokkal.) Ezen felül az egészség és nyugdíjbiztosítást kell fizetni havi 1 fix összeggel, na és az áfa-t. (Az előbbin felül természetesen mindenki annyit fizet, amennyit és ahova akar és persze amennyit tud.) Miért ne lehetnének az adók egyszerűen kiszámolhatóak és fix összegek? A fizetendő adó összegét akár az APEH honlapján biztonságos védettséggel rendelkező „adókalkulátor” is kiszámolhatná, ahol a vállalkozó akár maga is „felviheti” a számlái adatait, ha kevés számlája van, vagy spórolni akar. Slussz! (Nyugtára nincs szükség, számlán a vevő adatainak megadására sem, csak az eladó adatai, adószáma kell.) Vannak hasonló, sőt kedvezőbb példák itt Európában is, és működnek. Erre bizonyíték, hogy ezek az országok kicsit gazdagabbak mint mi, az ott élő emberek kicsit jobban élnek mint mi és talán több bizalmat is élveznek mint mi, talán emberszámba veszik őket, talán az ottani döntéshozók nem költenek el irreálisan magas összegeket "erre-arra" nyilvánvalóan korrupciós motiváció hatására és a vállalkozók többek közt talán pont ezért fizetik be rendesen az adót. Ellenben úgy tudom nincs szegényebb és borzalmasabb adórendszerrel és nagyobb adókkal rendelkező ország, ahol sok vállalkozó nyilván úgy gondolja, hogy pl. a brutális adók miatt jobban jár, ha pl. nem ad számlát. De az urak is jól tudják ezt, csak egyszerűbb volt pl. elvinni más országokba a nem tudom pontosan honnan szerzett pénzüket, mint jó lelkiismerettel tisztességesen dolgozni és pl. új adórendszert bevezetni. (Sőt, ilyen adórendszert be sem kellett volna vezetni, mert az országnak nem azért volt kevés adóbevétele, mert a vállalkozók keveset adóznak, hanem azért mert pl. előtte már sikerült közel 2 millió munkahelyet tönkretenni...) Hiszen már ismerik más országok adórendszereit annyira, hogy még azt is tudják hol érdemes ilyen-olyan céllal pl. céget alapítani... Igaz, azokat az országokat nem rabolták ki, ami persze nem mentség pl. egy ilyen - vagy nagyon hasonló - „félelmetes” javaslat elutasítására, azért hogy a saját érdekünkben kiszámítható és valóban versenyképes adókkal - ne csak szövegeléssel támogassuk pl. a vállalkozásokat és (akár külföldről) vállalkozni szándékozókat. Így pl. a könyvelők nagy része is kreált haszontalan számolgatás és változások tanulmányozása helyett akár külföldre is eladható értéket is előállíthatna, mellyel pénz áramlik az országba, mondjuk pl. idegen forgalommal. Persze lehet mással is kísérletezgetni rajtunk, de pl. személy szerint nekem már elegem van az örökös "tűzoltásból", a szinte mindenhol látható és tapasztalható örökös igénytelenségből, a sok hazugságból, a sehova sem vezető örökös átmeneti jellegű kísérletezgetésekből, mellyel elrepül már az egész életünk - nekünk is.
Mintha az Urak gyakran nem tudnák, mik a problémák és mi az igazi okuk. Azt gondolják, hogy pl. csak a foglalkoztatási statisztikák fontosak. Hogy a számok mögött mi van, annak úgy sem derül ki és nem is lesznek következményei. Eszerint azt sem gondolták, hogy gyorsan eljön a holnap, és a holnapután is... 
Ellenben az alapvető problémák kezelése nélkül újabb és újabb problémákat fogunk magunk előtt görgetni akár az idők végezetéig, amíg Ránk nem szakad az összes probléma sokszorosan hatványozott méretekben és agyon nem nyom Minket. Hát nem maga az adófizetés lényeges az egészségügy, óvodák, iskolák, stb. és az Urak és hivatalaik el- és fenntartására, hanem a vállalkozó figyelmének káosszal való elterelése a munkáról pl. a számlagyűjtögetéssel? Jelen adórendszerünk előnyeit csak azok élvezik, akik ismerik a titkolt kiskapukat és/vagy etikailag, morálisan sem éreznek akadályt adóalapjuk csökkentésére. Mindezek mellett a személyiségi jogok persze nagyon fontosak, legfőképpen hogy a káosz előnyeit élvezőkhöz se tartozhasson név, adat. Talán érthetően nagyon fontos az Uraknak is, hogy mindenki mindent titkolhasson személyiségi jogokra hivatkozva, melynek mértéke Európában egyedülálló. A legegyszerűbb példa: Európa és a földünk jelentős részében - kivéve talán a korrupcióban legalacsonyabb mutatókkal rendelkező Skandináv országokat - mindenhol azonosítható az autók rendszáma alapján a tulajdonos lakóhelye, a rendszám jellemzően első két betűje alapján. Nálunk nem. Hiszen itt túlzott személyiségi jogai vannak a bűnözőknek is. Az Urak azt hiszik, hogy az ország javát szolgálja, ha a kínos ügyeket megpróbálják titokban tartani, pedig ez csak saját érdekük - nem az országé. Ezért ilyen ez az ország, mert már ellepi a „szar”. (hoppá, bocsánat a kifejezésért, ilyet nem szabad leírni.) Így teljes a káosz. 1989-ben megtörtént a békés hatalom átadás-átvétel. Az akkori politikai elit (talán) belátta, hogy nincs tovább.
Ma már ezzel kapcsolatban is kétségeim vannak. Ma már inkább úgy tűnik, hogy csak vagyonátmentés volt, amiről tudunk csak egy előre megrendezett színdarab volt - ezért volt békés. Hogy folytatni lehessen a korábban elkezdett „munkát”, melynek látjuk az eredményeit. Mára az államadósság az 1989-es adatokhoz viszonyítva a hatszorosára vagy talán már a hétszeresére duzzadt és bár van néhány igencsak jómódban élő honfitársunk, van néhány milliárdosunk is pl. az Adrián ringatózó Yachtokkal, drága autókkal és nyaralókkal, eltitkolt jövedelmekkel itthon és vastag bankszámlákkal a világ minden részén. Túl sokan akarnak túl nagy szeletet a „tortából” anélkül, hogy részt vennének a torta készítésében. És persze fogalmunk sincs hogy hol van annyi pénz, melynek mondjuk a hatodáért megtörtént a „rendszerváltás”, (talán az imént írtam le?) miközben legtöbbünk élete kiszámíthatatlan, legtöbbünk azt sem tudja mi lesz holnap. Amikor valaki meggazdagszik, sokan elszegényednek, de sokan mindenképpen szegényebbek lesznek. Ha nem is közvetlen az ok-okozat, de így van. Pl. a sor végén egy kiszolgáltatott egyszerű család mondjuk 20 évre felvett hitellel „ideragasztva”, ide láncolva. (De az sem jobb, ha jobb élet reményében elmegy innen. Hiszen sohasem lesz egy másik ország a hazája, a „szülőföldje”. De ha megteheti és mégis elmegy - hiszen egyre többen „menekülnek el” pártunk és kormányunk politikája, akarata ellenére - csak egy jó válasszal nyugtathatja magát, hogy a rossz lehetőségek között talán ez a legkevésbé rossz, aztán majd lesz valahogy.) Az utóbbi 20 évben tízezrek váltak hajléktalanná, a pontos számot az urak nem is tudják és túlságosan nem is érdekli Őket, hiszen sokkal fontosabb dolgaik is vannak. Viszont ha „Ők” lennének hajléktalanok - szó szerint és nem csak egyesek vagyonnyilatkozata szerint - akkor azonnal megszavaznák a szükséges változtatnivalókat, első feladatként a juttatásaikat és a jogaikat. Mivel erről nincs szó, ezért nem ez a fontos. A példamutatás működik és ragadós. A jó hír, hogy a jó példa is ragadós, ez a kultúrált országokban tapasztalható. A válság a degenerált, torz folyamatokat csak felgyorsította, felerősítette, de lényegében minden következmény előre látható volt, kalkulálható volt. A válság nélkül csak a krach időpontja lett volna kérdéses - persze nem beszélve hitelekről és pl. IMF segélyekről. És mindjárt van egy rossz hírem is: mivel alapvető változtatások továbbra sincsenek, változások sem lesznek, így a csőd gyakorlatilag elkerülhetetlen lenne segélyek nélkül, hiszen az Államnak több a kiadása mint a bevétele, melyet egy ideig lehet hitelekkel és segélyekkel kompenzálni. Márpedig amíg gazdaság nem képes pl. a „multik-nak” a foglalkoztatottságért nyújtott adókedvezmények nélkül nagyobb foglalkoztatottságra, a több adófizető és foglalkoztatott nem fizet kevesebb adót, addig a nem számíthatunk hosszútávú folyamat kezdeteként fellendülésre sem. Pl. a hipermarketek jellemzően a hét minden napján akár éjjel nappal is kitárt kapukkal fogadják a vevőket. Hiszen a dolgozók ott is bagóért melóznak - ami töredéke a nyugat-európai béreknek, ráadásul 5%-os kedvezményes adóval adóznak. Lényegében csak a foglalkoztatottságot növelik és eközben hatalmas károkat okoznak. Pl. hipermarketek esetében először csak a környezetben mennek (mentek) tönkre a kiskereskedő vállalkozások, majd ez a kör nyilván növekszik. Törvényszerűen. Miért? Mert a kiskereskedők a Mari néninek, a Józsi bácsinak és a naponta visszajáró ismerős arcoknak az APEH fenyegetettségében élve már számla és nyugta nélkül eladott kenyérrel, tejjel, stb.-vel sem képes versenyben maradni a bevásárlóközpontok áraival. Mert a kiskereskedő nem 5%-kal adózik és nem nagytételben vásárol. Ilyen egyszerű. Ráadásul ezekben a bevásárlóközpontokban forgalmazott termékek több mint 90%-a külföldön készült, külföldön gyártották. Tehát ezek a bevásárlóközpontok olyan módon szívják ki a pénzt az országból, hogy egészen egyszerűen kifizetik a beszállítóikat, akiknek a legnagyobb része külföldi tulajdonú vállalat.
Nem tudom, hogy van-e a földön még annyira szegény ország mint a Miénk, ahol ilyen sok bevásárlóközpont van, melyek ráadásul 5%-os adókedvezménnyel adóznak és még a hasznot is elviszik. Nekünk meg üvegből készült „ékszerekkel” fizetnek, meg további hitelekkel, ami persze majd úgy is visszaszivárog ahhoz, aki tudja kezelni a pénzt. „Nesze, a semmi. Fogd meg jól!” És Mi meg boldogok vagyunk a kis üveggyöngyökkel, meg a többi bizsuval - mint ha Európa bennszülöttei lennénk. Semmi nem számít, "Csak olcsó legyen". Nem a bevásárlóközpontokkal van baj, hanem a kiváltságos 5%-os adókedvezménnyel, az egyenlőtlen esélyekkel. Döntéshozóink ebben a folyamatban viszont "ki tudja hogyan?” meggazdagodtak, hiszen mondhatnának és korábban is mondhattak volna Nemet - erre is. Közvetve - és végeredményét tekintve teljesen mindegy - részben azt a pénzt szipókázza vissza Európa, amit korábban hitelként, segélyként kapott az ország. Így nem csak a kereskedőknek, az iparnak, de az egész országnak is hatalmas károkat okoznak. Azonban azt is le kell hogy írjam, hogy ezek a bevásárlóközpontok vevőként onnan vásárolnak, ahol a legkedvezőbb feltételeket kapják. Mivel nálunk az adók kiemelkedően magasak, hazai gyártású kínálat kiemelkedően alacsony, ezért érthető hogy más országok cégei elfogadhatóbb ajánlatát fogadják el. Olcsó húsnak híg a leve - tartja a régi Magyar közmondás, tehát túl nagy árat kell fizetni a hipermarketek "olcsó" áraiért.) Amíg az urak alapvető változtatások nélkül a tüneteket próbálják elsikálni hitelekkel és adóátrendezgetésekkel, addig az egészséges folyamatok sem fognak beindulni. Ebben a mélybe húzó spirálban már rég benne vagyunk - melybe jobb lett volna tudatosan bele sem kerülni - de ha nem állítják le ezeket a torz folyamatokat, a felvett hitelek miatt nagyon hamar adósságspirálba fogunk kerülni.
A helyzet olyan, mint amikor valaki öngyilkossági szándékkal (előre átgondoltan, tudatosan!) kiugrik pl. a 10-ik emeletről, de az elugrás után meggondolja magát és segítségért (segélyekért) kiabál. (Hiszen komplexen és átfogóan értékelve legalább az elmúlt 20 évet, félholt torz gazdaságunkat, a statisztikákat - amely évről évre jellemzően egyre furcsább, vagy egyenesen romló tendenciákat mutat -, vagy pl. a hatszorosára növekedett államadóssággal ez nyilvánvalónak tűnik. Ide nem lehet csak úgy „véletlenül” eljutni, csak tudatosan. Az hogy ide jutott az ország, nem a véletlen egybeesések sorozata, hanem megkockáztatom, hogy 20-30 éves kitartó és céltudatos „munkának” a következménye. Ennyi véletlen nincs, amely a béka sejhaja alá kényszerített minket - függetlenül a válságtól, amely csak felgyorsította a folyamatokat. Ekkora pusztításhoz, ami történt ebben az országban nem elég „csak” idiótának lenni és sorozatosan rossz döntéseket hozni, melyek meghatározták az ország jelenjét és jövőjét. Ehhez tisztességtelennek kell lenni. Minden más reális indíték kizárható. Jóformán csak a bizonyítható indíték az, amit még homály fed.
Gondoljunk csak vissza, hogy a rendszerváltás” után az egyik első lépése volt akkori kormányunknak, hogy '91-től sok százezer munkahely megtartása helyett a pusztítás megkezdése illetve folytatása. Hiszen könnyebb pusztítani mint újat, szebbet, jobbat alkotni - átgondolva és kiküszöbölve a hibákat, nem mindig csak átmeneti, hanem végre hosszútávú döntéseket hozva.) Megfelelő döntésekkel talán túlélhetjük, de bele is rokkanhatunk. Még nem tudjuk hogy alakul a jövő, hiszen a ma is látható haszon nélkül felélt hatalmas hiteleket valószínűleg már az unokáink is fizetni fogják. Túl sokan semmiképpen nem jöhetnek ki ebből sikeresen. Azok a vállalatok akik csődbe mentek már semmiképpen sem, ahogyan azok sem akiket már elbocsátottak és nem találnak munkát, majd emiatt pl. elárverezték a (akár az egyetlen) lakásukat, házukat. Tehát akár hajléktalanná váltak, vagy öngyilkosok lettek. (Ezért nevezem ezt pl. közvetett módon elkövetett tömeggyilkosságnak - ha pl. csak a várható alacsony átlagéletkort nézzük Magyarországon, mivel ezek is tudatos döntések következményei, mint pl. az irreális nyugdíjkorhatár is. Melyet azzal céllal emeltek meg az Urak a Magyarországon várható élettartam fölé! hogy „biztos ami biztos” alapon ne kelljen nyugdíjat fizetni azoknak sem, akik egyébként tisztességgel végigdolgozták az életüket. Azért írom, hogy „fölé”, mert Magyarországon kiemelkedően sokan halnak meg a nyugdíjkorhatár alatt. Nem bírom megállni, hogy ne írjam itt és most le, hogy az én papám is 61 volt amikor meghalt és nem Ő az egyetlen példa sem a családban sem az országban, mivel utána néztem az adatoknak az Interneten.) Én már nagyon pesszimista vagyok ezzel kapcsolatban is. Olyan sokszor becsaptak, olyan sokszor reménykedtem, hogy talán majd most jobb lesz, hogy szerintem akkor sem hinnék már el ezeknek az Uraknak már semmit sem, ha bármilyen érdek és hátsó szándék nélkül a TV képernyőjén keresztül a szemembe néznének és tényleg igazat mondanának. Sajnos senkinek nincs a homlokára írva, hogy milyen ember valójában, milyen szándékai vannak.
Az adóemelésekkel sem látok logikus következményt arra vonatkozóan, hogy az ország gazdasága beindul és vonzó ország lennénk vállalkozásoknak, befektetők részére, vagy bárkinek. Hiszen az adóemelések azért voltak az „Urak” szerint szükségesek, mert az országnak több volt a kiadása, mint a bevétele. Megint a tüneteket kezelték, és nem az okokat. Ha pl. normális országban, egy normális családnak több a kiadása, mint a bevétele milyen lehetőségeik vannak? Pl. a munkahelyen - ha van - erőszakkal rákényszerítik a főnöküket a fizetésemelésre? Mint ahogyan az Állam az adófizetőket rákényszeríti folyamatosan egyre brutálisabb adókkal - és iratgyártással - az adófizetőket, azaz szinte mindannyiunkat, hogy több adót fizessünk. Vagy néhány hasonlóan értelmes példa helyett, mondjuk azonnal lecsökkentik a kiadásukat az egyensúlyi állapothoz legközelebb? Tegyük fel az Állam adócsökkentéssel párhuzamosan lemond mindazon kiadásáról és sajnos jó néhány közalkalmazotti munkahelyről, amely nem jelent az országnak hasznot, sőt kifejezetten kárt okoz. Jó volna tisztázni, hogy minden olyan munkahely kárt okoz, amelyre valójában nincs szükség az ország fejlődése szempontjából. Mert nincs szükség arra, hogy Görögország sorsára jussunk, ahol a lényeges szempontokat tekintve sok a hasonlóság. Az nem ésszerű megoldás, hogy sok mesterségesen létrehozott probléma miatt nagy állami apparátusra van szükség, csak azért hogy ne növekedjen a munkanélküliség. Mert ezzel még több probléma keletkezik, amely ezzel a logikával még több állami dolgozót igényel. Végül már csak állami dolgozók lennének meg segélyt igénylők, de senki nem állítana elő semmilyen értéket. Mindenki rendőr vagy biztonsági őr lenne, APEH ellenőr vagy végrehajtó, vagy már valamilyen segélyt igénylő hajléktalan. Na ez aztán a koncepció, az urak koncepciója a jövőre vonatkozóan ha ez a politika alapjaiban nem változik. Sajnos itt sok család, már szinte mindenről lemondott, kvázi az állam már mindenüket elvette, vagy hozzájárult ahhoz, hogy mások mindenüket elvegyék és még sincs eredménye. Mert nem ez a megoldás és 20 évvel ezelőtt sem az volt a megoldás, hogy az Állam az emberektől fokozatosan mindenüket elvegye, vagy állami döntések - vagy döntések hiánya miatt - bármilyen végrehajtó. (Az is döntés, ha pl. ilyen ügyekben nincs megfelelő, vagy nincs semmilyen döntés. Ezekhez tudatosan „be kell csukni a szemeket”, nehogy lássanak valamit.) Látható volt, kalkulálható volt akár már 20 évvel ezelőtt, hogy halogatást nem tűrő döntéseknek így is úgy is törvényszerűen meglesz a következménye. Nem tudom miért jó egy nemzetből pitiáner ügyeskedőket, adócsalókat meg behajtókat nevelni, szerencsétleneket szó szerint, vagy "csak" méltóságukban eltaposni, hiszen ez ezerszer jobban visszaüt, mint a „fájdalmas” döntéseket meghozni és céltudatosan lépésről lépésre csak a célokra koncentrálva végigmenni a választott úton. Legalább 10 éve mi lehetnénk akár kelet-Európa legfejlettebb országa és már rég lehetne pl. Euró a fizetőeszközünk és szállíthatnánk pl. Ikarusokat a világ minden részébe. A súlyos problémák már hegyként magasodnak fölénk komoly omlás veszéllyel. A magas adók és a kiszámíthatatlan folyamatok miatt - ha ma még nem is - de majd az is menekülne, aki tudatos manipulációk miatt ide van ragasztva, láncolva hitelekkel és egyéb kötelezettségekkel. Hiszen az átlagembernek nincs lehetősége a magukat még taposóaknákkal is körülbástyázott politikusainkat jobb belátásra bírni, pl. - egészen egyszerű példa - a költségelszámolásokkal kapcsolatban sem, hiszen politikusainknak saját adórendszerük van, hiszen ők kiváltságosok, mentelmi joggal, ami bármire feljogosíthatja Őket és csakis a saját döntésük, hogy lemondanak-e erről a jogukról. (Feltéve ha nem érik tetten ezeket az „Urakat” - aminek kevés az esélye, hiszen ezek az „Urak” amúgy jellemzően nem buta emberek, csak egy részük - nem tudom mekkora részük - másra, közvetve pusztításra használják a tudásukat pl. korrupcióval egyéni „boldogulásuk” érdekében.) Miközben ugyanezek a TV-ben sokszor aljasul mosolygó „Urak” elvárják, hogy pl. a vállalkozók mindenféle papírokat, papírficniket is gyűjtögessenek, hogy azokról a könyvelők káprázó, könnyező szemekkel próbálják a cégnevet, dátumot, összeget lekönyvelni. Mintha ezek az „Urak” azt hinnék, hogy minél nagyobb elvárásokat, kötelezettségeket ró azokra, akik egyébként az egész országot és a hiteleken felül valójában Őket is eltartják - a kis- és középvállalkozókra - annál jobb lesz az országnak és mindenkinek és ezek a vállalkozók birka módjára boldogan teljesítenek majd mindenféle irreális, sőt abszurd elvárást is.
Miközben a környező országokban, pl. Ausztriában az adóhatóság nem ellenség - akitől félni kell, mert az irreális és abszurd elvárásokat végrehajtó szervként csak megköveteli, behajtja - hanem segítő tanácsadó is egyben. Logikus, hiszen ez az ország, a közösség érdeke. Az adófizetés a cél, nem a vállalkozók és mindenki más elleni pszichológiai hadviselés. Együtt - egymásért ott a ki nem mondott jelszó, ellenségeskedés nélkül békés együtt élésben. Tudják hogy csak együtt sikerülhet (ráadásul tisztességesen) felemelkedni és megtartani pozíciókat és nem egymás ellenében. Egymást a sárba taposva, másokon átgázolva megszerzett hatalom és semmilyen pozíció még soha nem volt tartós. Svájc, vagy akár Ausztria is pl. a tisztességének, a megbízhatóságának köszönheti, hogy a világ egyik leggazdagabb országa. Tudják, hogy ha akár adótanácsadóként is segítve a vállalkozókat - persze normális adómértékek és szabályozási környezetben - a vállalkozók a munkájukkal foglalkoznak és nem papírficniket, igazolásokat gyűjtögetnek és nem máson törik a kis buksijukat, hogy szépen kikozmetikázzák az adóbevallásukat, majd amikor teljesen elegük lesz ebből az értelmetlen és sehova sem vezető hazug színjátékból, pl. céget alapítanak Szlovákiában vagy máshol, stb., stb. (Nem az a célja az írásomnak, hogy különböző lehetőségekről írjak. Hanem az, hogy segítő szándékkal felhívjam a figyelmet az utóbbi legalább 20 év abszurditásaira, ezek hatásaira és következményeire, melyek eredményét röviden összegezve megírjam a véleményemet.)
Hiszen a „meccsnek” még nincs vége és Mi emberek vagyunk és nem birkák. Ugye? Aki mindent szó nélkül elvisel, eltűr. Mert hiszen mit is tehetne? ? ? Bár a televízióból is gyakran ömlik ránk a szemét, pl. a sok hitel reklám. Mint ha ebből a sok haszna lenne az országnak. A reklámok azt sugallják, hogy vásárolj és ha nincs pénzed, vegyél fel hitelt állami jóváhagyással akár több száz százalékos (uzsora) kamatra - ha csak egy kicsi hiányzik. Sajnos azonban a hitelezőnek ez a „kicsi”, a hitelt kérőnek ez olyan sok, hogy kölcsön kell kérni. Majd állami jóváhagyással ugyanezek az ügyeskedők - akik ebből nagyon jól megélnek - éhes keselyűként arra várnak, hogy azt a keveset is elvegyék a szerencsétlen emberektől, ami még maradt. Miközben Nyugat-Európában sokkal jobb feltételekkel, sokkal nagyobb biztonsággal, szabályozott környezetben 3-4%-tól lehet felvenni hitelt leginkább az ott élőknek, akik egyébként ugyanolyan emberek mint mi. (Nem is értem, hogy ugyanezek a bankok, Magyarországon miért jellemzően kb. 20-30%-os THM-mel működnek. Hogy lesz a 3-4-5%-os kamatból (THM-ből) 20-30%-os THM? Valójában kinek az érdeke ez?) Nekünk azonban „valamiért” nincsenek ugyanolyan jogaink, mint nekik, mert a döntéshozóink az utóbbi 20 évben nem értek rá ennek érdekében sem megfelelő döntéseket hozni, viszont eljátszák a legrosszabb Hollywoodi filmek sztárjait és már szinte másról sem szól az életünk, mint a politikusainkról és a politikáról, amely mindenhová beitta magát az utóbbi kb. 60 évben és mai napig ez így is van. Majd ezután - akár gyermek filmek szüneteiben is - váratlan előzetes az esti mocsokra. Váratlanul bevágott képek vérről és hullákról, hogy a jövő nemzedéke is idejében szokjon hozzá a vérhez és a hullák látványához, hogy már gyermekkorban örökre bevésődjön a drága kis agyukba, a tudatalattiukba, akár egy olyan korban, melyben a televízió valósága a kicsikben még egyenlő a való-ságos világgal. Megfelelő szabályozás hiányában mi ez, ha nem tudatos manipuláció, hogy egy primitív nemzetté váljunk. Hiszen ezek a „műsorok” lehetnének kötelezően külön olyan adókon, melyeket nem vagyok én sem köteles egyáltalán beállítani a tv-n, vagy akár kóddal letilthatom a gyerekek elől. Ezt a szülőnek kellene eldönteni és nem a műsorszerkesztőknek, vagy a csatorna tulajdonosainak, akik puszta anyagi érdekből gyakran mindenki igényét - vagy vélt igényét! - teljesíteni akarják.) Visszatérve: az államadósság jelenleg több mint 80 akárhány százalék és valószínűleg további hitelek igénybevétele szükséges, melyet talán még az unokáink is fizetni fognak adóként, kvázi majd talán a „csökkentett” az adók mellett és valószínűleg még a 90%-ot is elérjük - hiszen gazdaságunk már „alapjáraton” sem működik és ez a tendenciában a mai állapot. (Minden változik, ezért ebben a folyamatos változásban minden pillanat egy tendencia része. Meghatározó változtatások nélkül a tendencia sem változik, vagyis így lehet tudni hogy lényegében mi lesz holnap. Pl. egy képzeletbeli diagramban csak tovább kell húzni azt a képzeletbeli vonalat - kb. 30 éve összességében lefelé. (Mint pl. az UV sugárzás növekedése évről évre. Mi lesz 10, vagy 20 év múlva gyerekeinkkel, unokáinkkal, ha már most nem ajánlott a déli órákban kimenni a napra, mert nagyon erős az UV sugárzás. Nem érezzük, de attól még évről évre erősödik, ahogyan pl. gyermekeink, pl. egy növény, egy fa növekedését sem látjuk, de attól még növekednek.) És amíg nem kerülnek a rendszerbe meghatározó változtatások, addig egyre brutálisabb következmények várhatóak ezzel a politikával. Most már állandóak nevezhető az egyre brutálisabbnál brutálisabb intézkedések és az alapvető okok érdemi kezeléséről még mindig nincsenek megfelelő döntések. A jelenlegi intézkedések is sajnos inkább csak brutálisak, de mégis csak tünetkezelések, megoldások a pillanatnyi problémákra, mint pl. a végrehajtások és kilakoltatások sorozata, ahogy szokták az Urak. Hiszen nekem úgy tűnik talán a valódi okokat sem ismerik, így nem is azokat kezelik. Ezért a változtatások sem meghatározóak, vagyis alapvetően ezért nem változtak a tendenciák sem és így nem is fognak változni. Vagyis a problémák kényszerűen csak tovább mélyülnek. (Hiszen vagy emelkedünk, vagy süllyedünk. Egyszerre nem lehetséges mind a kettő. És ha nem emelkedünk, akkor süllyedünk. És minél mélyebbre süllyedünk, annál tragikusabb dolgok következnek.) Aztán az Uraknak valószínűleg fogalmuk sincs miért fontos pl. az egyensúly mindenhol. Hogy miért fontos a társadalomban, mondjuk az adókkal, vagy a közüzemi számlákkal kapcsolatban, hogy a „kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon.” Hiszen ami itt van – a tisztességes és emberséges szabályozás hiányában - a normális határokon is már réges rég túl van és egyenlőre esély sincs lényeges és gyors javulásokra, melyeknek egyetlen valódi oka és feltétele a fejekben található. Eszembe jut egy közismerten tökéletességre törekvő gyár szlogenje: „ A tökéletes részletekből harmonikus egész születik.” …majd eszembe jutnak sajnos a gyilkos részletek nálunk, majd komplexen az egész. Kis hazánkat már pl. Ukrajna mellé sorolom, hiszen a környező országokban megfelelő döntések már rég megszülettek és a kedvező folyamatok már évek óta érződnek. Amíg ezek az országok elkezdtek felemelkedni, addig mi tovább süllyedtünk - nem szépen, de átfogóan szólva.
Így akár kollektív „öngyilkosságnak” is nevezhetném - sokak esetében szó szerint - ha lényeges tényeket, döntéseket (vagy azok akár 20 éves elmaradását) és azok következményeit képletesen egymás mellé illesztem. Persze kérdés, hogy mit veszünk alapjáratnak. Én azt venném alapjáratnak, ha a munkaképes korúak közül a szó szerint munkaképesek (nem a papíron!…) - vagyis kb. 5 millió ember legalább 90%-a bejelentett munkahelyen dolgozna legalább a valós létminimumon, tehát minimum 100.000 Forinttal bejelentve. Ugyanis ennél kevesebb jövedelemből nem lehet megélni, legalábbis azt már nem nevezem életnek, csak valami fajta vegetációnak, vagy pl. a "megélhetési bűnözés" nem hivatalos támogatásának. Ehhez még hozzáteszem, hogy tudomásom szerint az UNIO kultúráltabb részében a minimálbér nincs 1.000 Euro alatt. Forintban az 1.000 Euro kb. 270.000 Ft jelenleg. Ennek feltétele a kultúrált, érthető, tisztességes és teljesíthető adórendszer, melyet nem komplikálnék túl, hiszen nem ez a cél és csak problémákat okozhat. Ahogyan egy sok oldalas, összességében érthetetlen vagy félreérthető, félremagyarázható szerződés. Ügyvéd ismerősöm azt mondta, hogy az a jó szerződés ami egyértelmű és rövid. Pl. a vállalkozásoknak az értékesítés (kifizetett) bevételei után fizetendő fix adó, fix, előre kalkulálható százalék mindenkinek egyenlően, egy számlaszámra átutalva. Ehhez az első lépés a cél, hosszútávú célok meghatározása. Célok nélkül nem jutunk el oda, ahova szeretnénk. Az átlagembernek is naponta kell döntenie kisebb nagyobb dolgokban, naponta állunk választások előtt, és ha nincsenek céljaink, vagy nem a célokra koncentrálunk csak folyunk az árral, amely ki tudja hová visz. Az „urak” legtöbbször csak a jól hangzó célok meghatározásában aktívak, a kivitelezésről valahogy mindig megfeledkeznek. Semmi értelmét nem látom annak az adórendszernek nevezett káosznak, amely elől nyilván menekülnek, vagy menekülni próbálnak a vállalkozók és mindenki. Ami csak ellenséges, rossz hangulatot kelt mindenkiben - miközben azért megértjük a „másik oldalt” is, pl. az APEH dolgozókat, ahol jellemzően ugyanúgy elfogadhatatlannak ítélik a helyzetüket. Hiszen Ők is csak dolgozni szeretnének és örülnek, hogy legalább van munkájuk. De: A kényszerek állandóak, úgy tűnik ideális állapotok ebben az országban a mi életünkben már nem lesznek. Maguktól biztosan nem. Hiába várják az „Urak” azt a gazdaságilag és politikailag is kedvező időszakot, amikor már talán államadósság sem lesz és az égbolt is rózsaszínű lesz - felőlem most már lehet narancsos égbolt is, nekem teljesen mindegy - amikor alapvetően át lehet alakítani az adórendszerünket is és egyszer talán újra normális és élhető ország leszünk. Hiszen Magyarország történelmében voltak jobb korszakok, mint pl. az 1900-as évek eleje, amikor csorgó nyállal a várható anyagi haszonért nem nyaltak ide-oda jó nagyokat az „Urak”. Mindig akkor volt baj, amikor az „Urak” egy gyenge pillanatukban (jellemtelen, majd hazug emberré válva) „valamiért” csöpögő nyállal elkezdtek ide-oda nagyokat nyalni és nem ragaszkodtak mindenáron alapelvekhez sem, (pedig az alapelveknek kellene meghatározniuk mindannyiunk életét.) Ez is pont fordítva működik ahhoz képest, ahogy az „Urak” gondolják.
Az urak - egyértelműen az látszik, hogy talán a fizika alapelveit sem ismerik, legalábbis egységesen - ha nem áll érdekükben a többség nem szavazná meg a nagy részüket, ha lenne módjuk lenne arról is szavazni. Hiszen a Párt érdeke az első és nem az ország érdeke. (Nézve a parlamenti élőadást - vagy előadást, többség pedig még ma is mindig a kormányzó párt. Függetlenül attól, hogy hasznos lenne-e egy javaslat, vagy sem. Ha az ellenzék javasolja, akkor a legtöbb esetben nem kerül elfogadásra.) Az Urak talán azt gondolják, hogy pl. a langyos víz a két tenyerükben összeszorítható és a víz nem fog elfolyni az ujjaik között. Ezek az „Urak” talán azt gondolták, hogy ezt a végtelenségig lehet csinálni? Apropó: vajon miért is nem váltunk át Euróra? Talán azért hogy néhány dolgozni nem hajlandó élősködő (újgazdag) „Szarházy”, spekulációs céllal a Forinttal szórakozva pénzt keressen mások - leginkább a vállalkozások és sok szerencsétlen ember - vagyis az ország nyomorán? Ahelyett hogy csöndben elmennének kapálni pl. Kelet-Magyarországra, ahol szintén sok ezer hektár föld hever megműveletlenül, melyet még a valóban gazdag Svájcban sem enged meg magának az ottani kormány, illetve a mezőgazdaságban dolgozni szándékozó emberek. (Mintha nálunk mindennek, a mezőgazdaság tönkretétele is tudatos cél lett volna. Az évek alatt olyan szisztematikusan hoztak egymás után rossz döntéseket, hogy biztos hogy az sem a véletlen műve...) Lehet, hogy a valós ok arra, hogy nem állunk át Euróra? Hogy ezek az "Urak" még néhány milliárdot keressenek, hogy még néhány milliárdot még lehúzzanak rólunk? Lehet, hogy valójában csak ezért nem vállalnak "kockázatot" az átállással? A nyilvánosság előtt viszont azt a reményt keltik, hogy jósként megnyilvánulva egyértelmű hogy mi lesz majd ekkor, meg akkor. Hiszen ezek a jóslatok és/vagy meghatározó részek sorra buknak meg.
Mi a garancia pl. arra hogy akár 2014-ben, vagy akár 2126-ban pl. 260 Forint lesz 1 Euró és az évek alatt nem lesz nagyobb a veszteség, mintha pl. azonnal átállnánk és Euro lenne a fizetőeszközünk? (Most 2014-re tervezik az Euro bevezetését, de ígérteket mintha már hallottunk volna. Ha jól emlékszem talán 2007 volt az első tervezett időpont. Gyakorlatilag kis hazánk már az ígéretek földje. ...sok évtizede. Semmi garancia nincs kis hazánkban még arra sem, hogy mi lesz holnap. Ez biztos. Nem hogy 2014-ben. Vagy ha az "Urak" tudják, hogy mi lesz holnap, akkor egyben azt is mondhatjuk, hogy tudatosan juttatták az országot csődbe, melyet pl. most az IMF segéllyel éltünk túl, de gyakorlatilag már kb. 30 éve billegünk a "penge" élén ide-oda biztosan nagy előre látással. Ilyenkor mindig felveszünk néhány milliárd Euro hitelt (illetve mikor mit lehetett lejmolni a „szakadék szélén billegő rothadó kapitalistáktól”...) és akkor egy ideig megint elvannak az "Urak", meg Mi is. Ellenben hatalmas károkat és veszteséget okoz nap mint nap a Forint kalkulálhatatlan és sokszor érthetetlen és indokolhatatlan változásai, amely mögött inkább spekulációk vannak, mint egyértelműen magyarázható okok, amely az okozott kár és a következményei szempontjából valójában teljesen mindegy. Valójában senkit sem érdekel, miért kell még ezzel is kockáztatni. Adott esetben veszteségeket kalkulálni még ki tudja hány évig. Ez is biztos.) Naivan kérdezhetném azt is, hogy vajon hogy áll össze rendszerré, hogy pl. Nyugat-európai bérek mellett vajon miért olcsóbb idehozni akár Európa túlsó végéből pl. gyümölcsöt, zöldséget, ami egyébként jórészt itt is megteremne? (...ha sok ezer hektár föld nem heverne megműveletlenül "parlagon" pl. kelet Magyarországon, ahol egyben a legnagyobb a munkanélküliség is.) Ez lenne számomra az alapjárat és nem az amit vélhetően az Urak gondolnak erről is. 1989-ig, a "rendszerváltásig" - amikor még csak 20 éves voltam - kb. 5 millió aktív munkavállaló volt az országban kb. 4 - 5%-os munkanélküliségi ráta mellett. A KSH-ban megvannak az akkori adatok is. Volt munka, voltak gyáraink és a becsület még ért valamit.
„A legvidámabb barakk” országaként mára sereghajtók lettünk. Sajnos olyanok lettünk Európa szemében, mint a pitiáner (újgazdag) ügyeskedők és a csóró hajléktalanok, akik segélyek, hitelek nélkül még magukat sem képesek eltartani. Akiknek évtizedek óta állandóan hitelekért, meg segélyekért kell kilincselni, pitizni, kuncsorogni. Fekete János anno még büszkén mondta, hogy amikor már nem adtak hitelt nekünk, az Ő szavára mégis adtak. De jó! Van mit visszafizetni. Pedig adhatnánk mi is hitelt, pl. a szegény Svájcnak. Tényleg, miért nem mi adunk hitelt pl. Svájcnak? Talán mert ott pl. az alacsony kamat ellenére mindig megbízhatóan kezelték mások pénzét és fel sem merült, hogy furmányosan vagy bárhogy ellopják, és/vagy szétosztogassák a szegény nép között? Ezért nálunk a magas kamatok ellenére sem fektetnek be annyi pénzt, mint pl. Svájcban. (Arról nem beszélve, hogy a hazai magas kamatokat valakinek ki is kell fizetni. Vajon ki fizeti ki? Mindannyian fizetjük, hogy a jellemzően külföldi befektető idehozza a pénzét. Én is, Ön is, mindenki, akinek bármilyen dolga van a bankokkal. Akinek (még) van pénze és Magyar bankba teszi, számít a magas kamatra. A magas kamatokat pedig a bankok átfogóan a Magyar lakosságtól veszik el - az irreálisan magas hasznukon túl - kifizetve ezzel többségében a külföldi befektetőeket. (Persze tőlük is levonva az ilyen díjat, meg az olyan költséget.) Vagyis még ebben az esetben is, végül is külföldre megy a pénzünk és szintén csak pillanatnyi problémák kerülnek így megoldásra az itt befektetett pénzzel. Annak hogy itt tartunk alapvető és elsődleges okát leginkább az „Urak” jelleméből fakadó hozzáállását tartom, melynek minden más csak következménye. Mint következményt másodikként az adórendszerünket, harmadikként azt amivel pl. munkahely teremtés helyett a rendszerváltásnak nevezett békés hatalom átadás-átvétel után ’91-ben az első dolguk volt az uraknak, hogy elkezdték privatizáció címén bezáratni a gyárainkat, utcára tettek közel 1,5-2,0 millió embert a semmibe pitiáner segélyekkel.
Mára sikerült valamelyest visszatornázni a foglalkoztatottak számát kb. 3 egész akárhány millióra - melyet pontosabban már le se írok, mert olyan nagymértékben változik, jellemzően csökken - de még mindig hiányzik a rendszerből sok százezer ember, akikről azt sem lehet tudni, hogy miből élnek. Csak gondolni. És hogy most miért nem körülbelül 5 millió körül van a foglalkoztatottak száma? Mert pl. nagyon sokan mentek idő előtt nyugdíjba és hirtelen nagyon sok lett pl. a „mozgássérült” is. Tehát a foglalkoztatottaknak most is kb. 5 millió körül kellene lennie. És az hogy mennyi a regisztrált munkanélküliek száma, szintén csak trükkök a számokkal - ahogy szokták az „Urak” - hogy vetítsünk (hazudjunk) magunknak, Európának, Brüsszelnek és mindenkinek. A pontos számukat nem is lehet tudni, hiszen a szabályozás miatt ez a rendszer is annyira ócska (-mint a többi), hiszen pl. a nem regisztrált munkanélkülieket nem veszi figyelembe. Tehát ha nem lenne bürokrácia, (néhány felesleges közalkalmazott itt is-ott is) annak akinek nincs munkája x ideje, automatikusan bekerülhetne a munkanélküliek közé. Ma a számítógépek már ilyen csodákra is képesek, nem kell ezért egy olyan aktatologatót ilyen munkakörben is eltartani, aki semmilyen termelő munkát nem végez, értéket nem állít elő, hanem eltartatja magát egy „rokkant” országgal. A „mozgássérültek” egy része - nem tudom megmondani mekkora része - nem rokkant, tehát szintén dolgozhatna, ha lenne munka… De ha rokkant lenne, egy jó részük akkor is dolgozhatna a rokkantságától függően, megfelelő munkakörben. Az hogy kb. másfél millió ember biztosan nem dolgozik bejelentve, hanem az adófizetők és a hitelezők pénzéből kapott - mondjuk így - „jövedelemből” él - meg ki tudja miből, csak következménye mindannak, amit az „Urak” „alkottak”.
A foglalkoztatás is átalakult. Korábban sokan dolgoztak az iparban, a mezőgazdaságban, termelőmunkát végeztek, kézzel fogható értéket állítottak elő. Mára túl sok azoknak a száma, akik nem végeznek termelőmunkát, hiszen termelő tevékenység az országban lényegében nincs, legalábbis abszolút nem meghatározó - amely a negyedik ok, ha már mindez megtörténhetett. Túl sok a rendőr, a biztonsági őr, (mihez képest? Legnagyobb részt szintén csak a létrejött tünetek kezeléséhez van rájuk szükség…) - a közhivatalnok. Túl sokan vannak mindazok, akik termelő, kézzel fogató terméket, értéket nem állítanak elő.
Többségünk pl. kereskedéssel, vagy ami még rosszabb - pl. a hivatalokban - sajnos csak iratok előállításával boldogul. Ezt persze sokan kicsit szégyelljük, furcsán kezeljük magunkban, tudjuk hogy ez nem normális így. Mert nincs értéke a fizikai munkának - az Urak korábbi döntései alapján, hiszen a döntéshozónak egyszerű volt a saját bérét aránytalanul a „melós” rovására nagyobb összegben meghatározni. Csak odáig már nem jutott el ebben az önző és primitív gondolatsorban, hogy a „melós” nélkül - az Ő nagy gondolataik ellenére - előbb utóbb megáll a szekér, mert nincs aki „tolja” alatta. És így, ezen az úton haladva előbb utóbb se a kapcsolatok, se a korrupció nem fog segíteni. Túl sok a kereskedő, a könyvelő és egyéb aktatologatók, valamint mindazok száma, akik csak a foglalkoztatási statisztikákat színesítik, növelik, de hasznuk az ország jövője és fejlődése szempontjából nincs, csak a pillanatnyi problémákra ad megoldást. (Sajnos se a rendőr, se a biztonsági őr, se az egyéb akta tologatók munkáját nem lehet eladni külföldre, ezekkel nem áramlik pénz az országba. Az urak azt mondják, hogy a munkájukra elsősorban az alacsony foglalkoztatás következményei miatt van szükség. Én meg azt mondom, hogy normális országban, normális törvények és feltételek között a munkájukra ilyen létszámban egyáltalán nincs szükség és inkább ezek a közhivatalnokok legyenek átmenetileg munkanélküliek - amíg lehetséges adócsökkentések megteszik a jótékony hatásukat - mint bárki más, aki viszont értéket állíthatna elő. …és nem iratokat gyárt.) Ezzel okozták és okozzák a legnagyobb kárt az országnak, melynek következményeit még nagyon sokáig fogjuk nyögni. Mindez csak azért mert pl. az Oroszok nem vásároltak közel 20 éve? Hát rögtön térdre rogyok és összesírom magam kétségbeesésemben. De vajon miért ne indulhatott volna pl. az IKARUS a világ számos nagyvárosaiban indított tendereken? Talán nem lett volna versenyképes? Tudom, biztosan nem nyert volna mindenhol. (Pl. az indiai Tata is kicsiben kezdte, ahogy tudta. És ahogy olvasom, mostanában már elég nagyra törő tervei vannak a tulajdonosoknak...) Az Ikarus is nyerhetett volna az alacsonyabb árakkal sok nagyvárosban a világ minden részén. (A rendszerváltás előtt gyártott Ikarusok egy része még ma is használatban van és - meglepően - pl. nem gyulladnak ki. Ugye milyen jó lett volna, ha „öreg” szaki is elmondhatta volna a véleményét?…) Én láttam pl. „San Francisco utcáin” készült promóciós - anno - videó felvételeket San Francisco utcáira egyedileg készített csuklós IKARUSOKKAL a „rendszerváltás” előtt. A hiteleket fejlesztésekre kellett volna felvenni, nem pl. segélyekre. A gyárbezárásokkal sem az alapvető problémákat oldották meg az Urak, hanem újabbakat generáltak az ismert átmeneti gyilkos tünetkezeléssel.
Döbbenetes, hogy az egész világon a munkahelyek teremtéséért és megőrzéséért küzdenek, nálunk az „Urak” munkavállalók százezreit küldték el azzal a tömeggyilkossággal felérő indokkal, hogy ezzel az ország adósságát csökkentik, miközben pl. az OTP 20-30% fölé emelte a korábbi alacsony hitelkamatait, melybe szintén sokan belerokkantak, hajléktalanná váltak, sokan öngyilkosok lettek. Persze ma már tudjuk, hogy akkor is becsaptak és hogy mi volt a valós motiváció a döntéshozóknak. Hiszen pl. normális ember sem lép ki a munkahelyéről, ha sok az adóssága és munka is lenne(!). Mert mi ezt csináltuk. Túl sok volt az államadósság, erre mi nem hogy fejlesztünk, vagy több megrendelést próbálunk elnyerni, hanem mit csinálunk? Bezárjuk a gyárainkat, tönkre teszünk mindent, amit - jórészt hitelekből is - de rengeteg munkával felépítettünk korábban. Mintha nálunk minden fordítva lenne a normálishoz képest. Nem csak pl. a dátum formátum, nem csak a név, hanem minden más is. Akkor is könnyebb volt öngyilkosjelölthöz illően elszaladni a problémák elől, mint megoldani azokat (dolgozni és kockázatot vállalni másokért, sokakért) és ma is az. Hogy nem a gyáraink és a munkahelyek megtartása mellett döntöttek az Urak, szintén súlyos jellembeli problémákra vezethető vissza. Nem a privatizáció a probléma oka, hanem az hogy az új tulajdonosoknak egyáltalán lehetősége volt kötelezettség vállalás és retorzió nélkül bezárni a gyárainkat és elküldeni a dolgozókat. Tényleg azért vették meg a gyárainkat, hogy bezárhassák?! Talán még pénzt is kaptak ezért? Hiszen tény, hogy megvették a gyárainkat és tény az is, hogy ezek után bezárták azokat. Én ebben valahogy nem látok üzletet, tehát valamit még nem tudok.
Én, ha megvehetnék pl. egy világhírű gyárat, és nem akarna az Állam tudatosan (= nem véletlenül) brutális adókkal tönkretenni, biztosan ezerrel azon dolgoznék, hogy legyen munka és ki tudjam fizetni az emberimet. Vajon miért voltak mégis érdekeltek a tulajdonosok abban, hogy a bezárás mellett döntöttek?… És akkor már persze még azt is jó lenne tudni, hogy kik voltak a valódi vevők - pl. az Ikarus esetében. Kinek állhatott érdekében, kinek volt annyi pénze - és honnan? - hogy pl. az Ikarust szőröstül-bőröstől megvásárolja, majd bezárja a gyáregységek kapuit és így az Ikarus is megszűnjön. Pl. valamelyik tőkeerős konkurens volt a háttérben? Vajon melyik? Hiszen egy konkurensnek az a legjobb, ha nincs konkurens, vagy eggyel kevesebb van. Főleg, ha bagóért megvásárolhatja - mert tehette - a Magyar gyárainkat, hogy aztán a saját termékeit - kvázi konkurencia hiányában - könnyebben tudja értékesíteni. Ezzel azonban azok a gyárak is tönkrementek, melyek korábban beszállítói voltak a Nagyoknak. De majd egyszer minden kiderül, remélem még megérjük - azt is. Csak még azt kell megvárni, hogy mindenki meghaljon, hogy ne kelljen felelősséget vállalnia senkinek az ország tudatos pusztításáért, a megfigyelésekért, sortűz parancsokért. Majd a közvetett módon elkövetett bűnökért, mint pl. a közel 10 évvel alacsonyabb átlag életkorért, a tisztesség, a munka és minden egyéb kézzel közvetlenül nem fogható értékünkkel kapcsolatban - melyet szintén pusztításnak, sőt egészen konkrétan tudatosan, közvetett módon elkövetett tömeggyilkosságnak nevezek. (Hiszen mivel kalkulálhatóak és várhatóak voltak a következmények, azt is kizártuk, hogy nem pl. a véletlen műve, ami kialakult Magyarországon.) Az Urak azt hiszik, hogy pl. a titkolózás a jó megoldás az ország fejlődése érdekében? Vagy inkább csak magukat védik?. Ma már a valamire való politikus jogot végzett. (Sajnos, és ciki volna másra bízni a kiskapuk keresgélését is.)
Minden mindennel összefügg, ezért komplexen és rendszerben kell gondolkodni és érdemes a döntéseink lehetséges következményeit hosszútávon is átgondolni, még ha átmenetileg nehezebbek, akár súlyosak is lehetnek a következmények, de végül amellett kell dönteni, amely viszont hosszútávon mindenképpen előnyös. Sajnos gyorsan eljön a holnap, meg a holnapután is és gyorsan elrepül akár 20 év is. De az urak a tapasztaltak alapján nem így gondolkodtak. (Lenin, Marx meg a haverok elképzeltek egy „peciális”(!) „embertípust”, amely már az alapjaiban torz gondolatokra épül.) Ráadásul nem az IKARUS, vagy bármelyik, pl. a GANZ és a sok-sok vállalat volt az akkori csőd oka, nem a melós aki a futószalag mellett dolgozott keményen, hogy a sor indulása előtt befejezze a feladatát, hanem akkor is a politika, illetve jellemtelen, önző és szűk látókörű döntéshozók. Aki ezeket nem látta, nem érti, nem is értheti. Én láttam és én ott voltam és ma is büszke vagyok erre és egyben ezért tartom borzasztónak, mert ma már mindez nincs. (Az Ikarus Mátyásföldi telephelye, amely egyébként akkora mint egy kisváros, mint mondjuk egy közepes méretű település - ma már néhány felújított épülettől eltekintve elkeserítő és siralmas látványt nyújt - ahogy a legtöbb bezárt gyárunk.) Igaz még csak tanulóként dolgozhattam a „futószalagon”. És nagyon kellett sietnem, hogy befejezzem azt a rész feladatot, amit éppen csinálnom kellett, nehogy a sor hamarabb induljon el. (Persze volt hogy nem tudtam befejezni és elindult a sor. :) Ahogy ezeket a vállalatokat irányították és mindaz a mocsok ami „mögötte volt” törvényszerűen következtette a problémák hatványozódását, számos új probléma generálódását. Pl. ahogy elszámoltak az Oroszokkal, hogy pl. a Rubelt 1:1-ben dollár értékűnek elfogadták, stb., stb., stb., stb. Minden további csak következmény. És a legsúlyosabb következmény az, ami az emberek fejében lezajlott és zajlik most már generációról generációra. Megbocsáthatatlan és visszafordíthatatlan. Nincs az a Isten, aki visszaforgathatná az idő kerekét azzal, hogy „Emberek! Most legyetek újra lelkesek és kezdjük elölről, mert ez az utóbbi 20 év „véletlenül” rosszul sikerült.” Eltelt 20 év az életünkből. Ezalatt azonban a körülményekhez képest néhányan irreálisan meggazdagodtak, akár milliárdosok lettek leginkább ingatlanok értékesítéséből. Ami önmagában nem lenne baj ha a vagyon eredete nem az ország vagyona lett volna korábban, azaz közvagyon, (amelyek jellemzően hitelekből épültek, melyeknek a következményeit ma is fizetnie kell a társadalomnak.) Viszont túl sok ember szegényedett el, túl sok embernek visszafordíthatatlanul megváltozott az élete, túl sokan lettek hajléktalanok és/vagy öngyilkosok, túl sokan élnek a létminimum alatt akár nyomorban.
Mára a munkaképes korúak több mint 10 százaléka aktív BAR listás, a nyilvántartottak száma egyre gyorsabban növekszik, több ezren és egyre többen nem tudják vissza fizetni a hiteleiket és nem 1 példa szerint brutális körülmények között válnak akár hajléktalanná egyik pillanatról a másikra. Ma már nem számít sem az Isten, sem az ember, sem a család, sem a gyerek, sem az egészség, csak a mocskos pénz számít. A fekete BMW, Audi, vagy a „Merdzsó a gariban”, amely itt inkább a „szegény gazdagság” jelképe. Mert 99, szinte 100%, hogy nem törvényes (tisztességes?) munkából van. (Régi mondás kis hazánkban, még a cucilizmus idejéből, hogy „Aki dolgozik, annak nincs ideje pénzt keresni!”) Mert se ennyi munka, se tisztesség nincs annyi, mint pl. ahány ilyen drága autó van az országban - talán több mint hárommillió nagyon szegény ember mellett, akik még a rezsijüket sem, vagy alig tudják kifizetni - ahogy az egy torz országban „normális”.
Mindezzel csak az a aprócska probléma, hogy a lelkileg sérült emberek között bizonyítottan sokkal több a fizikailag is beteg ember, akik gyógyítása (tünetkezelése) rengeteg pénzbe kerül. Bizonyítottan többe, mint a betegségek megelőzése. Testileg és lelkileg is egészséges és elégedett emberek, család és gyerekek nélkül elegendő pénz se lesz, normális jövőnk se lesz, csak az adósságaink súlyos és nyomasztó terhei - hiszen a hiteleket és minden ezzel járó költséget, kamatostul vissza kell fizetni. Lehet, hogy pár dologban nincs igazam, hiszen az Urak titkosítanak és lehetőleg titkolnak mindent, ami kompromittálható lehet a számukra. Viszont tény hogy kis hazánkban a feje tetején áll szinte minden. Káosz a köbön. Ez az, amit alkottak, amit létrehoztak jó pénzért az Urak, akiknek megadatott, hogy lehetőségük lehetett az életük egy részében közvetlen módon beavatkozni egy egész ország életébe. Ehelyett újra meg újra visszaéltek mindannyiunk bizalmával, és nem pusztán csak elvettek legalább 20 évet az életünkből és tették kiszámíthatatlanná, sokaknak nyomorúságossá. Ez az Ő főművük. Ha az a Szocializmus, hogy néhány szó szerint vagy átvitt értelemben „Kiváltságos” ember a jómódban élhet, miközben a többségtől apránként, vagy akár egyszerre mindenüket elveszik és felélik, akkor én - ha véget ér ez az időszak is Magyarország történelmében - soha többet nem akarom azt a politikát, ami kb. 20 vagy akár több mint 60 éve jellemzi az „urakat”. 

Összegezve csak az utóbbi kb. 20 évet, beleértve pl. az összes korábbi kormányzó pártot: miért kellett idáig eljutni? Hogy néhányan meggazdagodjanak?  

A fentieket az utóbbi években írtam. Olyan amilyen... Többnyire hozzá tettem valamit. Ma, 2010. május 30-án lezárom ezt a témát. Feltételezett bizalmat adok az új kormánynak, amely ma alakult meg. Azért csak feltételezett bizalmat kapnak, mivel már "nekik" is volt lehetőségük ígérgetések helyett bizonyítani. Akkor sem volt lényegi változás az adózással kapcsolatban sem és az ország kiárulása, a privatizációk is folytatódtak és akkor is voltak zavaros ügyletek. Nem mondom, hogy "Fátylat a múltra", mert nem tudok megbocsátani, nem is lehet. Majd a tények beszélnek... Nem lehet egy bocsánattal elfelejteni a múltat és talán jobb nem belegondolni, hogy mi történhetett volna, ha pl. a vállalásukat és az ígéreteiket 12 éve komolyan veszik ezek az urak is. Talán erre sem került volna sor, talán arra sem, talán ez sem következett volna be törvényszerűen, talán más sem, stb. Talán pl. a Papám is élne, talán... Nem lehet tudni, csak nagy valószínűséggel feltételezni ezt-azt. Hiszen a munkának is vannak törvényszerű következményei. De úgy látom most valóban van szándék alapvető problémák kezelésére. Remélem Magyarország újra elkezd felemelkedni és újra élhető ország lesz. Ám ez rajtunk is múlik, mindannyiunkon. Ha mindenki csak egy kicsit tenne hozzá, csak amennyi a képességei és/vagy a lehetőségei engedik. Bármivel. Ehhez azonban jó néhány dologban máshogy kell gondolkodnunk. Nekem azt mondták egyszer, hogy "Vigyázz mire gondolsz, mert valóra válik!". Ön is egy rendezett országban szeretne élni? Nyugodtabb élettel? Ahol nem csöpög és sokkol naponta a média kis hazánk legújabb (rém)híreivel? És már tudja azt is, hogy pl. néhány ember tönkre tudja tenni sokak munkáját, akár egy egész országot? Gondoljon erre és ne tegyen olyat, ami nem abba az irányba vezet!